Eljött a búcsú pillanata…

Az a pillanat, amely mindig mindenkit szomorúsággal tölt el. Valami elmúlik, ami kedves volt nekünk, valahonnan el kell mennünk, ahol jól éreztük magunkat, valakit el kell hagynunk, akit szerettünk. A búcsúzás mindig fájdalmas, de mindig egy új lehetőség, és egy új út kapuját nyitja meg a búcsúzónak.

Különlegesek vagytok, valamennyien egyediek és megismételhetetlenek. ❤

Mikor megszülettetek, egy „képzeletbeli” csomaggal érkeztetek a világra, amiben benne van minden szép és jó, amit majd embertársaitoknak adhattok. Minden, amiért érdemes volt megszületnetek. De ezt a csomagot egyedül nem tudjátok kibontani. Ezért kaptátok a kiváló szülőket, a jó tanítókat és tanáraitokat.

Ezeknek a csomagoknak a mélyén most még ott lapul a nagy titok. Hiszem, hogy továbbra is megkaptok minden segítséget ahhoz, hogy megéljétek életetek nagy pillanatait, amikor megértitek, hogy nem véletlenül születtetek, hisz életeteknek pontos oka, célja és értelme van.

Most továbbindultok erről az állomásról nagy utatokon, egyenesen a nagybetűs életbe. Ezen az úton én már csak messziről követhetlek benneteket, de ott lesznek szüleitek, a régi és új barátaitok, akik segítenek majd a nagy feladatban.

A felnőtté válás egyik fontos jellemzője, hogy tudtok nyitottak lenni mások gondjai felé, észrevenni, ha a másik segítségre szorul, és legfőképpen megtanultok hálásnak lenni.

Hálásnak lenni szüleiteknek, akiknek gondoskodó szeretete és figyelme biztosította számotokra, hogy az iskolában mindenetek meglegyen, ami a tanuláshoz kell, és teljes lélekkel lehessetek jelen a mindennapokban, bízva abban, hogy jó kezekben hagynak/hagytak benneteket.

Köszönjétek meg nekik, hogy jó irányba tereltek benneteket!

Más környezetbe kerültök majd, ahol sokszor nagyon-nagyon erősnek tűnik a rossz, és erősebbnek kell majd lennetek, mint még azelőtt soha. De a rosszat csak jóval lehet legyőzni! Legyetek odaadóak, összeszedettek, másokért élők, akik helytállnak, türelemmel, szeretettel! Hallgassatok a jó szóra, fogjátok meg a segítő kezet, ha nyújtják felétek!

Emlékezzetek arra, amit mindig is mondtam:

Két szót ismerek:

Mindig és Soha!

Küzdeni MINDIG,

Feladni SOHA! 💚

Ha csak egy ember van, aki törődik veletek, már minden esélyetek megvan arra, hogy elkerüljétek a buktatókat. Soha ne felejtsétek el, hogy nem vagytok egyedül! Vannak szüleitek, testvéreitek, igaz barátaitok és itt vagyunk mi is, volt tanáraitok, akiknek olyanok vagytok, mintha a sajátjaink lennétek, hiszen előttünk váltatok kisgyermekből fiatal felnőttekké! 😊

Rendkívül büszke vagyok mindannyiótokra, de különösen boldog vagyok azért, mert elmondhatom, hogy az idei évben a Székely Mihály Szakképzésért Alapítvány díjazottjai közül az 5/13.D osztályból rendhagyóan sokan kaptak alapítványi jutalmat kimagasló tanulmányi-, verseny- és sport eredményeikért, illetve közösségi munkájukért.

Az alapítvány legrangosabb elismerését, a Koszti Pál díjat Csatári Zoltán Martin
kereskedő tanuló kapta, amelyet a díj története során második alkalommal osztott ki az alapítvány.

Szintén a legrangosabb elismerések közé tartozik a Székely Mihály díj, amit idén Uhljar Tímea fodrász tanulónak ítélt meg az alapítvány kuratóriuma.

Rajtuk kívül pedig Bakró Szabina Katalin, Becsei Zita és Csik Krisztina irodai titkár tanulók is díjazásban részesültek. Ők a Székely Mihály jutalmat tudhatják magukénak.

Most viszont eljött a búcsú pillanata…

Útjaink a mai napon elválnak, de hiszek benne, hogy hamarosan valahol ismét keresztezni fogják egymást.

Köszönöm, hogy megismerhettelek Titeket, köszönöm a sok szép emléket, a jókat és a kevésbé jókat, a nevetéseket, a sírásokat, a kemény munkát és a lazulást, köszönöm az elmúlt 5, illetve 1 évet!

Egy (két) szóval: köszönök MINDENT!

Sok sikert kívánok nektek a nagybetűs életben, és remélem, mindannyian eléritek kitűzött céljaitokat.

Ezen sorokkal búcsúzom az 5/13.D osztály már szakmai bizonyítvánnyal rendelkező
irodai titkáraitól, kereskedőitől, informatikai rendszerüzemeltetőitől és fodrászaitól.

Jó utat Nektek!

2021. június 08.

                                                                                                                 Sinka Attila osztályfőnök /Tanci bá’/